Mától szabálysértés a hajléktalanság

2018. október 15-én hatályba lépett Alaptörvény módosítás értelmében törvény vagy helyi önkormányzati rendelet megtilthatja az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást. A szabályozás értelmében az ilyen magatartást folytató személyek ellen az illetékes hatóságok szabálysértési eljárást kezdeményezhetnek. A szabálysértési eljárással kapcsolatban azonban bizonyos anyagi jogi kérdések tüzetesebb vizsgálatot érdemelnek.

A szabálysértési tényállásnak három elkövetési magatartása van:

- Felszólítás ellenére nem hagyja el a helyet - azonnal megindul az eljárás és előállítják, majd őrizetbe veszik az eljárás alá vontat („ellenszegüléssel megvalósuló - Életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése”)

- Felszólítás ellenére - bár úgy nyilatkozik az intézkedő rendőrnek - később mégsem fogadja el a felajánlott segítséget. Kérdéses, hogy erről mikor szerez tudomást a hatóság és hogyan állítja elő a személyt („ellenszegüléssel megvalósuló - Életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése”)

- Az elmúlt 90 napban már három esetben felszólították és vagy elhagyta a helyszínt, vagy elfogadta a felajánlott segítséget. A negyedik “tettenérés” esetén már nem számít, hogy a személy elhagyná a helyszínt vagy elfogadná a felajánlott segítséget („4. elkövetéssel megvalósuló - Életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése”), az eljárást meg kell indítani és a személyt elő kell állítani, hogy őrizetbe vételét rendeljék el bíróság elé állítás céljából.

Elsődlegesen fontos megjegyezni, hogy a hatályos szabálysértési törvény szerint „Szabálysértés az az e törvény által büntetni rendelt tevékenység vagy mulasztás, amely veszélyes a társadalomra.” A hajléktalanság kérdése a társadalomra ténylegesen nem jelent veszélyt, hiszen ez egy szociális probléma, amit más – erre alkalmas – eszközökkel kellene megoldani. A börtönök, fogdák túlzsúfoltak, az ilyen típusú szankcionálás csak a tömegek átcsoportosítását jelenti, valódi megoldást nem nyújt a problémára. Akinek nincs hova menni, az a büntetés letelte után is az utcán fog „élni”.

A jogszabályi keretek változtatása helyett helyesebb megoldás lenne a hajléktalanszállók férőhelyeinek a növelése valamint az olyan programok bevezetése, amik segítik a hajléktalanok társadalomba történő re-integrációját.

Az “életvitelszerű tartózkodás” fogalmát a Szabálysértési törvény a következőképpen határozza meg:

Minden olyan magatartás, amely alapján megállapítható, hogy a közterületen való életvitelszerű tartózkodás a lakó- és tartózkodási hely, valamint egyéb szállásra való visszatérés szándéka nélkül, a közterületen való huzamos tartózkodás érdekében valósul meg, és a közterületen való tartózkodás körülményeiből, vagy a magatartásból arra lehet következtetni, hogy a jellemzően lakóhelyül szolgáló közterületen végzett tevékenységet - így különösen alvás, tisztálkodás, étkezés, öltözködés, állattartás - az elkövető a közterületen rövid időnként visszatérően és rendszeresen végzi.

A szabálysértés megvalósításához szükséges tehát az is, hogy az elkövetőnek legyen hova visszatérni, de ezt ő nem kívánja. A megfogalmazás azonban lehetőséget biztosít arra, hogy megvizsgáljuk, mi nem számít szabálysértésnek. Ha az eljárás alá vont személy:

• igazolja, hogy az elkövetés helye szerinti hajléktalanellátó már nem volt számára hozzáférhető – például már nem volt hely számára
• Ha az előkészítő eljárást lefolytató szerv nem igazolja, hogy az eljárás alá vont közterületen tartózkodott – a közterület és a nyilvános hely fogalma nem összekeverendő!
• abban a téves feltevésben volt, hogy nem közterületen tartózkodik. Ilyen esetben a tévedés szabálysértési felelősséget kizáró ok
• úgy nyilatkozik, hogy neki szándékában állt visszatérni a lakó- és

tartózkodási helyére, szállásra. Ilyen esetben az előkészítő eljárást lefolytató szerv köteles bizonyítani ennek az ellenkezőjét.

• ún. települési szintű lakcímkártyával rendelkezik. Sok hajléktalan ember esetében állandó lakóhely hiányában csak ilyen típusú lakcím áll rendelkezésre.

Eljárás jogi kérdés az, hogy az eljárást meg kell szüntetni a következő esetekben:

Az eljárás alá vont fogyatékos személy, illetve kórházi fekvőbeteg-ellátásban részesül, a várandósság tizenkettedik hetét elérő nő, tizennegyedik életévét be nem töltött gyermekét egyedül nevelő szülő, gyám, vagy fogyatékos, vagy folyamatos ápolást, felügyeletet, gondozást igénylő hozzátartozójáról egyedül gondoskodik. Ezeket a tényeket még a bírósági tárgyaláson érdemes bizonyítani, mert ha elrendelik az elzárást, azt azonnal foganatosítani kell, utána pedig a bizonyítás már nehezebb.

Forrás: Az Utcajogász közleménye a kirendelhető védők számára

Az üggyel kapcsolatban további érdekes cikkeket találnak a www.utcajogasz.hu weboldalon